Sorstalan nemzedékek

Kutatók ÉjszakájaA péntek este és éjszaka gazdag kínálatából most csak arról az egy programról számolunk be neked, mely a leginkább megfogott minket. Biztos vagyok benne, hogy számodra is sok mondanivalója van.

A Budapesti Corvinus Egyetem IV. előadójában

„Hová lettek a nagymamák? – Ahová az unokák!”

címmel megrendezett beszélgetést megnyitó Dr. Szegő Szilvia egyetemi docens (SzTE) hangot adott annak a reményének, hogy a beszélgetés végére mi is érteni fogjuk, miért ezt a címet választották a szervezők. Reméljük, ebből a cikkből számodra is érthető lesz.

Prof. Dr. Bogár László közgazdász, politikus, egyetemi oktató, publicista – ahogy azt más előadásaiban már megszokhattuk – ezúttal is költői képekkel, idézetekkel és történelmi utalásokkal tarkított körmondatokban elemezte a problémakör mögöttes, „lelki, erkölcsi és szellemi természetű” okait. Rámutatott, hogy míg az ókori görögök kétféle időfogalommal éltek, a modern embernek (mintha) már csak a kronosz – a hétköznapi élet ideje; a mennyiségi idő; az események egymás utánisága – számít(ana).

jin-jang, kronosz-kairoszBogár Professzor kifejtette: az ember(i közösség) legfőbb feladata épp az (lenne), hogy összehangolja saját rövid távú életét (a kronoszt) a minőségi léttel, a mindenséggel (a kairosszal). Minden modern válság közös gyökere az, hogy valahol elvesztettük azt a szakrális egységet, mely elődeinknek évezredekig a birtokában volt. Aki közülünk egyáltalán ismeri a kairosz – vagyis a létezés ideje; a minőségi idő; az egyszerre semeddig sem és örökké tartó, időtlen, különleges pillanat – fogalmát, az sem feltétlenül tud vele mit kezdeni.

Az ókori görögöknél a kronoszt és a kairoszt a sors kapcsolta össze. A modern ember viszont – ahogy a díjnyertes regény címe találóan kifejezi – sorstalan.

Létfelélő és önpusztító módon élünk. A társadalmunkban és környezetünkben tapasztalt romlás pusztán a bennünk zajló romlás kivetülése.

És ezek nem üres szavak.

Amikor Szendrőné Dr. Font Erzsébet adjunktus (KRF) vette át a szót, megtudtuk: olyan dúsgazdag országban élünk, hogy kincseink jelentős részét még csak föl sem mérjük. Így, számolatlanul herdáljuk el a hazánkban még meglévő értékes természetes anyagokat és a környezetbarát feldolgozásukra vonatkozó tudást. Csak egyetlen, általa említett példa: semmilyen hivatalos adat nincs arról, hogy levágott szarvasmarháink bőre milyen mennyiségben hagyja el az országot évente. Külföldi cégek szemétként szállítják el a marhabőrt, hogy külföldön vegyszerek használatával kikészítsék és eladják. És ezért mi, dúsgazdag magyarok, még fizetünk is nekik.

veszélyPedig még vannak olyan magyar mesteremberek, akik tudják, hogyan lehet természetes anyagok alkalmazásával kikészíteni a marhabőrt. Súlyos hiba, hogy az ilyen ismereteket társadalmunk nem kezeli értékként. Annyira nem, hogy a létezésükről is alig vesz tudomást, ennek következtében az a veszély fenyegeti őket, hogy hamarosan tényleg megszűnnek létezni.

A folytatásban Dr. Mészáros József egyetemi docens (BME) elmagyarázta, hogy a régi nyugdíjrendszerek négy alapfeltevése – a gyermekáldás „magától jön”, az átlagéletkor alacsony (tehát kevesen érik meg a nyugdíjas kort), az alkalmazottak életpályája stabil, mindenki a saját nyugdíját termeli meg – közül egy sem érvényes a modern jóléti államok nyugdíjrendszereire. A modern jóléti államban ugyanis a jövő nemzedékeitől szívnak el jövedelmeket a jelen nemzedékei számára. A Bogár Professzor által is idézett „hosszú távon annyi biztos, hogy mind meghalunk” elv alapján, a kairosszal nem törődve.

Ebből, valamint a nyugdíjkorhatár – az átlagéletkor emelkedésével törvényszerűen együtt járó – emelkedéséből következően amennyiben nem változtatunk az eddigi gyakorlaton, olyan világ vár ránk, melyben a nagyszülők még a nyugdíj előtt vannak, miközben a dédszülők még élnek, de egészségi állapotuk miatt fizikai segítségre szorulnak.

Tévhit tehát, hogy a nyugdíjrendszer válsága pusztán pénzügyi kérdés. Ahogy az sem igaz, hogy szegény ország vagyunk – és az sem, hogy ez a kérdés csak a nálunk idősebbeket érinti.

Épp ellenkezőleg.

„A nyugdíj problematikája soha nem az öregekről szól” mondta Dr. Matits Ágnes közgazdász, aktuárius, címzetes egyetemi docens – a beszélgetés ötödik „főszereplője”. Azt a tévhitet is megcáfolta, hogy az államtól mindenkinek járna egy olyan nyugdíj, mely fedezi az idős kori megélhetés költségeit. Erről sosem volt szó! Pláne nem egy olyan nyugdíjról, amely jómódot biztosítana a nyugdíjasnak!

!A legtöbb, amit az állami nyugdíjrendszertől egy aktív munkavállaló reálisan elvárhat: a bejelentett, „látható” átlagkeresete 60-70 százaléka. Mármint 40 év szolgálati idő esetén. 20 év szolgálati idővel ennek is csak a felére számíthatsz!

Dr. Matits Ágnes abban is segített, hogy az öngondoskodással kapcsolatban se legyenek illúzióink. (Bár az ilyen illúziók fölszámolásán mi már régebb óta dolgozunk.) Bemutatott egy táblázatot és szóbeli magyarázattal kiegészítette, hogy világosan megértsük: alapesetben legalább 15 évi (havonta azonos reálértékű) megtakarítás kell ahhoz, hogy a havi befizetések mértékével megközelítőleg azonos reálértékű életjáradékra számíthassunk.

Mit is jelent ez?

Azt, hogy ha mostantól kezdve 15 éven keresztül havonta megtakarítunk annyit, amennyit ma 10.000 Ft ér (a megtakarított összeget az infláció ellensúlyozása érdekében évről évre emelve), akkor 15 év múlva akkora havi életjáradékot kaphatunk, mely nagyjából annyit ér, mint ma 10.000 Ft.

számológépTehát ha 15 év múlva a fizetésed felének megfelelő értékű havi életjáradékot akarsz kapni, ahhoz mostantól kezdve 15 éven át az aktuális fizetésed felét meg kell takarítanod. Így is csak akkor jön össze, ha az említett 15 év alatt mindvégig van fizetésed, mégpedig olyan, mely évente legalább az inflációval megegyező mértékben emelkedik

Az elhangzottakat mintegy keretbe foglalva Dr. Szegő Szilvia bemutatott egy javaslatot, mely legalább a problémakör egy részére megoldást kínál. A javaslat abból indul ki, hogy (f)elismeri: a nyugdíjrendszer mögött nemcsak pénzgazdasági, hanem demográfiai befektetés is van. Manapság ugyanis a gyermekáldás már nem jön magától. Ennek a sok közül az egyik oka, hogy a gyermekvállalást a jelenlegi nyugdíjrendszer sem támogatja.

4-tagú családDr. Szegő Szilvia levezetésével meggyőzően bizonyította, hogy egy két szülőből és az általuk nevelt két gyermekből álló, két átlagkeresetből élő család közel ugyanakkora demográfiai befektetéssel támogatja a nyugdíjrendszert, mint amennyivel járulékok formájában hozzájárul. A demográfiai befektetést – a szülők által a gyermekek nevelésére fordított időt, munkát, pénzt – azonban a jelenlegi nyugdíjrendszer nem képes (f)elismerni. Ahogy a pénzért alkalmazott házvezetőnő és a bébiszitter munkája megjelenik a GDP-ben, a feleségé és anyáé viszont nem…

A Dr. Szegő Szilvia által ismertetett javaslat lényege egy olyan rendszer, melyben az édesanya nyugdíjának egy részét közvetlenül az aktív kereső gyermekei jövedelméből levont összegek finanszírozzák. A javaslatot kidolgozó szakemberek így kívánják megjeleníteni a nyugdíjrendszerben az édesanya demográfiai befektetésének az elismerését, valamint ellensúlyozni azt, hogy az édesanya pusztán a fizetéséből levont járulékok alapján nagy valószínűséggel alacsonyabb nyugdíjat kapna, mint a gyermeke(i) apja.

Kérdésre válaszolva Dr. Matits Ágnes elmondta, hogy egy minimális összegű, minden magyar állampolgárnak alanyi jogon járó alapnyugdíj bevezetését megvalósíthatónak tartja. Hangsúlyozta, hogy ez kizárólag úgy működhet, hogy azok, akiknek nincs elég szolgálati idejük, csak az alapnyugdíjat kapják, az elegendő szolgálati idővel rendelkezőknek pedig az alapnyugdíjon felüli összegként állapítják meg a járulékain alapuló nyugdíjat.

A Szendrőné Dr. Font Erzsébet által a vidéki fiatalok és öregek közötti szakadékról lefestett kép sötét tónusait valamelyest világosabb árnyalatúra színezte, amikor egy hölgy – aki nem „főszereplőként”, hanem vendégként volt jelen, akárcsak mi – nagyságrendekkel pozitívabb személyes tapasztalatokról számolt be az általa megismert vidéki fiatalok jellemét illetően.

A bejegyzés kategóriája: Közélet
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

Sorstalan nemzedékek bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Nyugdíj – tények és tévhitek | ferencvaros.ihirek.hu

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>