Fotóztuk a Fesztivált

A Ferencvárosi Őszköszöntőt. Bár csak az első két nap egy részén tudtunk ott lenni a Bakáts téren, ez alatt is volt mit lencsevégre kapnunk.

Amikor 29-én, szerdán délután ott jártunk, épp a Papa Jazz Band szórakoztatta az egybegyűlteket. Az egyik előadott számnak a zenekar vezetője nem árulta el előre a címét, mondván: bíznak abban, hogy anélkül is tudjuk.

Igaza lett. A Csárdáskirálynő dalai épp eléggé közismertek ahhoz, hogy “Hajmási Péter” ne szoruljon külön bemutatásra. Érdekes “véletlen egybeesés”, hogy a Csárdáskirálynő is Kálmán Imre műve, akárcsak a másnap este műsorra került operett. 🙂

A Fesztivál látogatóit – Szilvi Drágámon kívül – azért nem fényképeztük, mert magánszemélyekről az engedélyük nélkül nem jelentethetünk meg olyan fotót, melyen felismerhetők. Márpedig a tömegből legalább három-négy ember arca mindig épp felénk fordult és látszott volna a képen.

Mivel ekkor még augusztus volt, még maradt egy kicsi a nyárból. A délutáni napfény a színpad körüli területet olyan erősen világította meg, hogy a fellépőkről sajnos nem sikerült használható képet készítenünk.

A szórólapokból és a kitűzőkből egyaránt hoztunk haza emlékbe.

Az édességeket kínáló standoknál csak néhányan lézengtek. A “nép” nagy része inkább sós ennivalókat választott és a színpadhoz közelebb elhelyezett asztaloknál tömörült.

Úgy tapasztaltuk, a Vurstli játékai közül a kisvasút…

… és a körhinta valamivel nagyobb népszerűségnek örvendtek, mint például…

… a dobozdobáló.

A Cigányprímás csütörtök esti előadásáról egy külön cikkben számolunk be.