Színház az egész világ

Lándzsarázó Vilmosnak 🙂 igaza volt. A Ferencvárosi Őszköszöntő Fesztivál második estéjén a Bakáts tér is színházzá változott.

"Szemünk pillás függönye fent: Hol a szinpad: kint-e vagy bent, Urak, asszonyságok?" (Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára)

Hogy mit adtak elő?

Kálmán Imre: Cigányprímás (operett 2 felvonásban, a Truay Ida Színház előadása)

Még üres volt a színpad és a zene sem szólt, amikor elhangzott az udvarias kérés a tisztelt Nagyérdemű felé: az előadás közben ne fotózzunk, ne készítsünk felvételt. Ám ekkorra én már – az előadás kezdete előtt – megörökítettem a díszletet. 😉

Az első felvonás díszlete szemből nézve
Az első felvonás díszlete szemből nézve
Az első felvonás díszlete a nézőtér jobb oldaláról fotózva
Az első felvonás díszlete a nézőtér jobb oldaláról fotózva
Az első felvonás díszlete a nézőtér bal oldaláról fotózva
Az első felvonás díszlete a nézőtér bal oldaláról fotózva

Most végre azt is megmutathatjuk, hogy nem egyedül mi vettünk részt a fesztiválon. 🙂

Mikó kezdik mán?
Mikó kezdik mán?

Magáról az előadásról, ahogy kérték, nem készítettünk képeket, de megtaláltuk a módját, hogy emiatt téged ne érjen nagy veszteség. 😉

Az előadás – micsoda meglepetés! – tánccal és cigányzenével kezdődött. 🙂 Hamar kiderült az is, ki a címszereplő: maga a híres Rácz Pali!

Szép sorban megismerhettük a többieket is.

A bonyodalom (és a poénok) egyik forrása a kettős a konfliktus a szívből játszó apa és kottából játszó fia között, akik ráadásul mindketten ugyanabba a lányba szerelmesek. Egy másik problémakör Szapáry gróf anyagi helyzete – ennek további romlását megakadályozni a francia Kadó úr “hivatali kötelessége”. Ez utóbbi konfliktus átmenetileg háttérbe szorul, amikor kiderül: Rácz Palinál számukra az étel és az ital egyaránt ingyen van. A másik ellentét azonban egyre jobban elmérgesedik

Úgy hallottuk, az első felvonásban a legnagyobb tapsot a gróf úr érdemelte ki, mégpedig azzal, hogy – bár még csak pár perce tanult “haccaccázni” – olyan könnyedén emelgette Rácz Sárit, mintha az “öreg rajkó” lánya csak a “tisztes üzletemberré” vált Zsiga vagyonát megalapozó “húsz mázsa toll” egyik pihéje lett volna. (Amúgy semmi okod irigyelni Zsigát. A nagy vagyon mellé jutott neki “két mázsa asszony” is. :))

Folyamatban a színpad átrendezése a második felvonáshoz
Folyamatban a színpad átrendezése a második felvonáshoz
Kész a második felvonás díszlete (bal oldal)
Kész a második felvonás díszlete (bal oldal)
Kész a második felvonás díszlete (jobb oldal)
Kész a második felvonás díszlete (jobb oldal)
A második felvonás díszlete szemből nézve
A második felvonás díszlete szemből nézve

Bár a két felvonás közötti szünet az ígért 25 percnél valamivel hosszabb lett, a nézők nagy többsége megvárta a folytatást. Nekünk úgy tűnt, nem bánták meg. 🙂

Különösen nagy tetszést arattak a közönség körében az előadás legváratlanabb pontjain fölbukkanó, napjaink aktualitásaival érdekes “véletlen” párhuzamban álló részletek. Például az első felvonásban az alkohol hatására átmenetileg egymás pajtásaivá lett Szapáry gróf és Kadó úr Budapestet dicsérő dalának e sorai:

“Nagy bár a forgalmi adó,
Pest, Pest, Pest csak elragadó.” 🙂

Az sem volt semmi, amikor megtudtuk, hogy a fogadási mániájáról és egyéb furcsa szokásairól közismert San Rozino herceg ellenfele, Mr. Baltimore fogadott arra, hogy gazdasági válság lesz – aztán a részvényei tömeges eladásával elérte, hogy tényleg legyen… A Titanic elsüllyedésére is fogadott, ugyanis a sógorának “jéghegy-gyára” van. 😉

A második legnagyobb sikert az a poén aratta, amikor egy alkudozás részeként Zsiga e szavakkal kevesellte a neki ajánlott 25 százalékot:

Legyen 27 százalék! Az most úgyis divatos.” 🙂

Ennél csak az előadás végén Mikó István kapott nagyobb tapsot – meg az, amikor a happy end közeledtével az egyik szerelmespár jó hangosan kijelentette:

“És a Bakáts térre megyünk nászútra!” 😀

Szép számban maradtak nézők az előadás végére is.
Szép számban maradtak nézők az előadás végére is.
Az előadás közben nem fotóztam. Csak előtte, a szünetben, meg a legvégén.
Az előadás közben nem fotóztam. Csak előtte, a szünetben, meg a legvégén.

Ahogy mondani szokás: minden jó, hajó a vége. 🙂

One Comment on “Színház az egész világ”

Comments are closed.