Lándzsarázó Vilmosnak 🙂 igaza volt. A Ferencvárosi Őszköszöntő Fesztivál második estéjén a Bakáts tér is színházzá változott.

Hogy mit adtak elő?

Még üres volt a színpad és a zene sem szólt, amikor elhangzott az udvarias kérés a tisztelt Nagyérdemű felé: az előadás közben ne fotózzunk, ne készítsünk felvételt. Ám ekkorra én már – az előadás kezdete előtt – megörökítettem a díszletet. 😉

Most végre azt is megmutathatjuk, hogy nem egyedül mi vettünk részt a fesztiválon. 🙂

Magáról az előadásról, ahogy kérték, nem készítettünk képeket, de megtaláltuk a módját, hogy emiatt téged ne érjen nagy veszteség. 😉

Az előadás – micsoda meglepetés! – tánccal és cigányzenével kezdődött. 🙂 Hamar kiderült az is, ki a címszereplő: maga a híres Rácz Pali!

Szép sorban megismerhettük a többieket is.

• A címszereplő lányát, Rácz Sárit;
• Zsigát (a “régi bandából”);
• Szapáry grófot, valamint csődgondnokát: Kadó urat; továbbá
• Lacit (a “kis Rácz”-ot) és Juliskát, Rácz Pali nevelt lányát.

A bonyodalom (és a poénok) egyik forrása a kettős a konfliktus a szívből játszó apa és kottából játszó fia között, akik ráadásul mindketten ugyanabba a lányba szerelmesek. Egy másik problémakör Szapáry gróf anyagi helyzete – ennek további romlását megakadályozni a francia Kadó úr “hivatali kötelessége”. Ez utóbbi konfliktus átmenetileg háttérbe szorul, amikor kiderül: Rácz Palinál számukra az étel és az ital egyaránt ingyen van. A másik ellentét azonban egyre jobban elmérgesedik…

Úgy hallottuk, az első felvonásban a legnagyobb tapsot a gróf úr érdemelte ki, mégpedig azzal, hogy – bár még csak pár perce tanult “haccaccázni” – olyan könnyedén emelgette Rácz Sárit, mintha az “öreg rajkó” lánya csak a “tisztes üzletemberré” vált Zsiga vagyonát megalapozó “húsz mázsa toll” egyik pihéje lett volna. (Amúgy semmi okod irigyelni Zsigát. A nagy vagyon mellé jutott neki “két mázsa asszony” is. :))

Bár a két felvonás közötti szünet az ígért 25 percnél valamivel hosszabb lett, a nézők nagy többsége megvárta a folytatást. Nekünk úgy tűnt, nem bánták meg. 🙂

Különösen nagy tetszést arattak a közönség körében az előadás legváratlanabb pontjain fölbukkanó, napjaink aktualitásaival érdekes “véletlen” párhuzamban álló részletek. Például az első felvonásban az alkohol hatására átmenetileg egymás pajtásaivá lett Szapáry gróf és Kadó úr Budapestet dicsérő dalának e sorai:

“Nagy bár a forgalmi adó,
Pest, Pest, Pest csak elragadó.” 🙂

Az sem volt semmi, amikor megtudtuk, hogy a fogadási mániájáról és egyéb furcsa szokásairól közismert San Rozino herceg ellenfele, Mr. Baltimore fogadott arra, hogy gazdasági válság lesz – aztán a részvényei tömeges eladásával elérte, hogy tényleg legyen… A Titanic elsüllyedésére is fogadott, ugyanis a sógorának “jéghegy-gyára” van. 😉

A második legnagyobb sikert az a poén aratta, amikor egy alkudozás részeként Zsiga e szavakkal kevesellte a neki ajánlott 25 százalékot:

“Legyen 27 százalék! Az most úgyis divatos.” 🙂

Ennél csak az előadás végén Mikó István kapott nagyobb tapsot – meg az, amikor a happy end közeledtével az egyik szerelmespár jó hangosan kijelentette:

“És a Bakáts térre megyünk nászútra!” 😀

Ahogy mondani szokás: minden jó, hajó a vége. 🙂